Csillag Optika Szeged
image Facebook oldalunk:

Érzékelés általános jellemzői

Az ingerek felvételére speciális sejtek, a receptorsejtek szolgálnak. Ezek megfelelő erősségű inger esetén ingerületet hoznak létre. Az egyes receptoroknak a különböző ingerekre nagyon eltérő az érzékenysége. Azt az ingert, amire egy receptor a legérzékenyebb, adekvát ingernek nevezzük. A szemünkben levő receptorsejteknek például a fény az adekvát ingere. A receptorokat csoportosíthatjuk az adekvát inger alapján, eszerint megkülönböztetünk fény-, hő-, mechanikai és kémiai receptorokat. A receptorsejtekben csak azok az ingerek keltenek ingerületet, amelyek erőssége eléri vagy meghaladja az ingerküszöböt. A receptorsejtekben keletkezett ingerület érzőidegeken és pályákon, általában a talamuszon keresztül kerül az agykéregbe, ahol kialakul az érzet, vagyis tudatosul a receptorműködés.
A receptorsejtek legtöbbször érzékszervbe tömörülnek, amelyben különböző segédberendezések teszik hatékonyabbá az ingerfelvételt.

Szem felépítése

A látás érzékszerve a szem, amely a koponyacsontok védelmében a szemgödörben helyezkedik el. A szemet tarthatjuk a legfontosabb érzékszervünknek, mivel a birtokunkba jutó információk túlnyomó többségét (mintegy 90%-át) látásunk révén szerezzük.
 A szemgolyó felépítése A szemgolyó fala háromrétegű. A legkülső réteg az erős, kötőszövetes ínhártya, ennek külső felszínén tapadnak a szemmozgató izmok. A szemmozgató izmok egészséges működése esetén a két szemgolyó mozgását idegrendszerünk rendkívül finoman összehangolja: két szemünkkel mindig ugyanabba az irányba nézünk.
Az ínhártya elülső folytatása az átlátszó, domború szaruhártya. A szem képalkotásában fontos, hogy a szaruhártya rendkívül nagy fénytörésű, domború gyűjtőlencseként a fénysugarakat erősen megtöri. A szemgolyó középső rétege a szövetek vérellátását szolgáló érhártya. A szaruhártya szélénél az érhártya gyűrűszerű megvastagodása hozza létre a sugártestet. Belőle ered a szem színét adó szivárványhártya, amelynek középső, kerek nyílása a pupilla. A pupillán keresztül jut a fény a szemgolyó belsejébe. A szivárványhártyában aprócska simaizmok találhatók, amelyek összehúzódásakor és elernyedésekor, a pupilla szűkítésével, illetve tágításával szabályozható a szembe jutó fény mennyisége. Sötétben a pupilla kitágul, erős fényben pedig kicsinyre szűkül.
A szemgolyó legbelső rétege az ideghártya, más néven retina. Ez tartalmazza a fényingert felvevő receptorsejteket. A szemgolyó belsejét kitöltő átlátszó, kocsonyás anyag az üvegtest. A pupillán bejutó fénysugár útjába illeszkedik a szemlencse, amelyet a lencsefüggesztő rostok körben a sugártesthez rögzítenek.

A látás perifériás folyamata

A fény áthalad a szaruhártyán, az elülső csarnokon, a szemlencsén, az üvegtesten és végül a retinára érkezik. A fény a szaruhártya mellső felszínén, és a lencse elülső és hátsó felszínén szenved törést. A retinán keletkező kép fordított állású. A retinában lévő csapokban és pálcikákban fényérzékeny anyagok vannak, ezeknek a vegyületeknek a szerkezete fény hatására megváltozik, és kis elektromos ingerek keletkeznek, a receptorokon létrejön egy tulajdonképpeni első kép, az ingerület tovább jut a bipoláris sejtekre (második kép), innen pedig a ganglionsejtekre (harmadik kép). A harmadik kép már változatlan formában kerül a látókéregbe.

A látás központi folyamata

A retinán keletkező kép végül idegpályákon keresztül az agy bal és jobboldali látókérgébe jut. A retinában lévő receptorokra eső fény ingerületet vált ki, a receptorokból az ingerület az úgynevezett bipoláris sejtekbe jut, onnan a ganglionsejtekbe. A ganglionsejtek axonjai látóideggé szedődnek össze. A látóideg a szemüregből a koponya üregébe kerül, ahol mindkét szem orr felőli retinafeléből érkező rostok kereszteződnek, így a jobb szem retinájának bal feléből érkező ingerületek a bal szem bal feléből érkező ingerületekkel együtt a bal látókéregbe jutnak. A bal látókéreggel tehát a jobb oldali látóteret látjuk.

A pupilla reflex

A pupilla tágassága határozza meg, hogy milyen mennyiségű fény esik a retinára. A reflexívben a retinára eső fény által kiváltott ingerület a látóidegen bejut az agyba, majd részben az ellenoldali idegrostokkal kereszteződve az ingerület az agytörzsbe jut, az ott lévő idegmagok ingerlik a pupillaszűkítő izom motoros idegsejtjét, és a pupilla összeszűkül. Mivel az idegrostok kereszteződnek ezért például a bal szembe világítva a jobb szem pupillája is összeszűkül.